Ennél egyszerűbb játék nincs: egy golyót betölteni a fegyverbe, megpörgetni a tárat, csövet fejhez tartani, ravaszt meghúzni és remélni.
Végül is elég jó eséllyel nyertél, élhetsz. Hatból egyszer halsz csak meg.
Mondjuk többször nem is kell.
Egy picit jobb arányban működik a magyar rulett.
Hónapról hónapra betöltöd magad a tárba, és reméled, hogy nem te vagy valamilyen barátod-rokonod az egy a hétből, aki lelép. Mert húst pakolni Németországban, meg mosogatni Angliában, vagy hajléktalannak lenni Bécsben még mindig jobb, mint itthon bármit csinálni.
Ez önmagában még annyira nem is baszna fel: nekem az az alapélményem az életben, hogy a dolgok rosszak, és csak rosszabbak lesznek. Ettől függetlenül kint üvöltöttem a téren, hogy takarodj 2006-ban, majd pár évvel később a rendőrökkel ordítoztam ezer fős köztéri zászlóháború mellett, hogy hagyjanak minket lenni.
Idealista voltam, azt hiszem.
Mert választhatunk egy olyan harcot, amit jó lenne megnyerni, de a közelmúlt gazdasági apokalipszise most egy olyan válsághoz vezet, aminek csak a narratívája kellemesebb (mondjuk a faszt, absztraktabb) mint a második világháború előttié.
Nem recesszió van, hanem összeomlás: csak szerencsére a rendszer úgy van összeragasztva, hogy ne általánosan álljon mindenki a tandem-szopórollerra, hanem szépen elosztva, libasorban dőlünk be. A piramis tetején állók meg persze nyernek, de ők azért vannak ott, mert eddig is azt tették, és ez nem is nagyon fog változni.
Szóval a bajom inkább azzal van, hogy az alap deal, amivel engem útnak eresztettek, az az volt, hogy tanulj és dolgozz keményen, aztán az leszel, ami akarsz, az bedőlt. Valami olyanra, hogy csinálj, amit akarsz, és imádkozz, hogy ne basszanak meg, mert hetest dobtál.
Ez a magyar rulett. Ahol az itthon maradás nem a két szép szemedért meg a penge eszedért a jutalom, hanem sorsjáték, lottó, lutri.
Nincs tanulság. Azt tesszük, amit eddig: túlélünk. Csak ezt a századot legfeljebb kicsit szertébb-szétebb, mint az eddigieket.
Aztán majd visszajövünk nyaralni. Látogatóba már nem nagyon lesz kihez.
