Too much fun club - így hivatkozott az öreg Doktor, Hunter S. Thompson magára és Johnny Deppre mielőtt kilövette magát egy ágyúból. Ennél a kifejezésnél nehezebb találót fogni egy olyan életmódra, amiben simán benne van, hogy az ember másnap komoly embernek adva ki magát elmegy Kubába kiadói pénzen vedelni.

Lelki közösség őrültekkel.

Mert ez erről szól, meghalni még azelőtt, hogy túl unalmas vagy csúnya legyél a korhoz, végső protestszavazatként azzal a világrenddel szemben, ami el akarja neked adni a lehető legbiztosabb módot arra, hogy miként juss el az ágybacsinálós kimúlásig biztonságosan, nyolcvan évre leosztott biztos lépésekben.

Lábon lőttem magamat ezzel a bloggal, ahogy Feri is az övével, mert minden történet, aminek a végpontja a jelen, a dolgok természetéből fakadóan csak szar lehet, akármit is csinálsz éppen.

Én meg a tinédzserkoromról sem tudok írni rendesen, hát ide a bort.

De muszáj nekifutni, akkor is, ha tagadni valóan kriminális lesz a végkimenetel. Nem feltétlen azért, mert szükségét érzem egy könnyen odavethető bevezetésnek abba az abszurdumba, amivé az életemet tettem, vagy mert valahogy meg kell racionalizálnom magamnak, hogy a jelenlegi karrieropcióim miért a strici vagy a szélhámos.

Hanem mert a Too much fun club fatalista doktrinája diktálja, hogy ha holnap el is basz egy busz, elvisz a vérbaj vagy leszúr egy féltékeny barát, akkor is kapaszkodni kell valami olyanba, ami még a 'pragmatikus az etikus' nullerkölcs mellett is többnek mondható. Egy kapaszkodó vagy vezérlő gondolat, ami megtart abban az ingovány-kultúrában, amit a jövőre mélán váró együgyűek határoznak meg, ugyanazok, akik kaviárral értelmezik a punkot. Ahol az idő magával ránt mindenkit, küzdelem helyett pedig marad az aktuális posványhoz való rögtönzés, amit követhet a pszichés gimnasztika a totális kudarc és oxigénpazarlás megmagyarázására.

Így lesznek a szép reményű gyerekekből TV előbb hőbörgő konzum-rabok, fila táskával, lakáshitellel, dagadt feleséggel vagy tapló kölyökkel.

Mindannyian megőrülünk. Nincs menekvés, nincs alternatíva.

De ha egy strici vagy szélhámos ehhez hozzászólhat, akkor hozzá fogok, mérgező gondolatokkal és pusztító tettekkel, mert pechetekre nem elég nekem annyi, hogy csendesen belenyugszom az értelmetlenségbe.

Ülésezik a Too much fun club. Gyere vagy maradj, csak aztán ne halljam, hogy nem hívtunk, ha nem vállaltad, vagy kiszálltál mert nem bírtad. Az élet máshol van.