Azért nem írtam sokáig a blogba, mert felvetettem magamnak egy feloldhatatlan álproblémát: mindenáron be akartam fejezni a csajozós trilógiát, mielőtt áttérek más témára. A baj persze nem azzal volt, hogy konzisztenciára törekedtem, hanem azzal, hogy nyárra már én nem lettem konzisztens a témával.
Persze az egész egy ártatlan délutáni beszélgetéssel kezdődött: egy lánynak meséltem az egész érdekességéről (illetve próbáltam neki eladni, hogy ez érdekes), ő meg elrendezte annyival, hogy de hát nem árt-e többet rágörcsölni ilyen módon, mint hagyni a dolgokat folyni maguktól?
Nyilván lezavartam a pályáról, de aztán ez a komment újra és újra felmerült a fejemben. Ekkortájt kezdtem konfrontálódni az egész self-help mozgalom visszásságaival, úgyhogy inkább elhúztam nyaralni, ejtettem a témát amennyire tudtam, a blog meg berekedt.
Majd egyszer írok erről bővebben is, ha már elég távol kerültem tőle és sikerül szisztematikusan összefoglalni, hogy mi is a bajom. Remélhetőleg így nem csak elmebetegeknek lesz érthető.
Mindenesetre még szemmel tartom a "Segítsünk fiúknak férfiak lenni" színteret, részben megszokásból, részben mert szeretek okoskodni. De hogy ne csak én szórakozzak vagy szörnyülködjek az aktuális információs Zepter-csodalámpákon, mesélek valamit.
Az ipar lényegi profitképző tevékenysége a szeminárium vagy bootcamp, ahol a csillogó szemű reményteljes ifjoncot (vagy nem annyira ifjoncot) a guruk jól kibélelik mentálisan, meg felkészítik lelkiekben, hogy na, akkor így működik a nő, meg így gondolkodik, és ha ezt mondod, meg majd azt, akkor majd leszop. Ezeknek a programoknak az árazása ÁFÁ-val együtt akár százezer is lehet, egy rövidebbet egy BKV bérlet árából megúszik az ember. Most azon a tényen, hogy férfiak mesélnek férfiaknak arról, hogy hogy működik a nő, vagy hogy ennyi pénzből aztán tényleg a legnagyobb szerencsétlen is talál magának valami komplexusos katasztrófát a mori kettőben egy estére, na, ezen ne akadjunk fel.
Több cég van, akik versenyeznek a vevőkért, úgyhogy a színtér szépen éldegél, a reménybiznisz jó biznisz.
Na most amiért ezt írom, az az, hogy a legújabb terméken már én is sírva röhögtem fel, mert az lesz, hogy kiáll az arc, és hat órában(!) kielemzi egy hosszú levélváltását egy társkeresőn egy nemzetközi modellel, akit utána sikerült is megfektetnie. A résztvevők számával és az árazással ez úgy egy százezres tétel lesz összesen, amivel piacilag ez lesz a legdrágább valaha elmondott csajozós sztori Magyarország történetében.
Én azon a véleményen vagyok, hogy nőzni az ember a nőktől tanul meg, kizárólag: minden más külső faktor maximum bátorítást adhat, vagy olyan rálátást, ami az egyszeri Bélának nem feltétlen egyértelmű elsőre. Ez mondjuk az elterjedt szalon nőgyűlölet esetében azért elkeserítő, hogy 2013-ban még embereknek el kell magyarázni, hogy nem azért nincs nőd, mert a női nem összeesküdött ellened, hanem mert kaktuszként kezeled őket, nem pedig emberként, de hát istenem. Sok még a munka elvtársak.
Az más kérdés, hogy az embernek lehetnek piszkos trükkjei meg irgalmatlan mákja, de ezért vállon verettetni magunkat, azzal a csavarral, hogy még pénzt is kérünk érte, na, arról nem tudom eldönteni, hogy irgalmatlan pofátlanság, vagy akkora zseniális ötlet, hogy én vagyok a seggfej, amiért nem nekem jutott eszembe.
Mert nekem is sikerült már egy gyönyörű nőt úgy ágyba vinnem, hogy kitaláltam a csillagjegyét két perc alatt, amitől persze paff volt. Én is paff voltam, hogy nem vette észre, hogy előtte megkérdeztem, nem nyári gyerek-e, majd utána egyből két csillagjegyet dobtam be, hogy vagy az egyik, vagy a másik.
Beszélgettünk még sokminden másról is, de tiltja a becsületem, hogy elmeséljem, meg a tény, hogy annyira részeg voltam, hogy a nagyjára már nem is emlékszem, de ha átutaltok nekem ötezer pénzt, akkor kitalálok valamit, ami elég hihetően hangzik, és még elő is adom úgy, hogy utána mindenki okosabbnak érzi majd magát, aki hallotta.
Okosabb persze nem lesz, de nekem lesz pénzem sörre.
