mostanra megutáltam a skinst. nem azért, mert évadról évadra egyre értékelhetetlenebb, és nem is azért, mert lassan benő a fejem lágya.
hanem egy falu miatt, amit az ártatlanok védelme érdekében nevezzünk most Rábaböszörménynek, valahol Győr mellett, ahol düledezik a bakterház, gaz kel még a parketta alól is, és ahol ha a srácok az apjukkal akarnak találkozni, akkor lekerekeznek az Oázisba.
Egy srác bringázik a sínek mentén, nulla kézzel, mint a vagányok, meg mert csak így tud rágyújtani. Az állomásra tart, mert a tankötelezettség megköveteli a reggeli húsz perc vonatot a sok retkes gyári munkással, autómosóval és kőműves-segéddel.
Másnaposan dönti a fejét a retkes ablaknak, és átszámolja a cigijét. A legendás Lukács, ahol megbaszták a némettanárt egyszer páran a liftben, a kurva ívhegesztő meg géplakatos gyakorlattal.
Gyárváros. Még egy megálló.
Elillan oldalt a régi kesztyűgyár, meg vele együtt a motiváció is.
Háromszázharminc forint.
Ezzel a kérdés el is dőlt. Irány a resti.
Bent már három figura és két kabát kávézik, illetve az utóbbiak már tolják a keserűt a ködben. Ahogy a gép elé lép, átszámolva a százasait, még van ideje írni egy sms-t:
“Marika, dél.”
Bázis talpát már igencsak hasítja a tarló, amikor a telefonja, az egyetlen dolog, amit magával hozott, miután kivetődött meztelenül a szomszéd falu sarkán álló családi ház erkélyén bejelez. Szidja az isten anyját is, hogy verné bele az ördög a kankós faszát.
“Ott leszek.”
Kókusz valamivel tíz perccel a megjelölt időpont előtt kapcsolja vissza a telefonját.
Tanbá, tanbá.
Tanbá, hát, tanbá nagyban tesz rá.
Kókusz ezért feláll, és megindul az ajtó felé.
Hát maga meg hova megy?
Tanbá, hát, minden tisztelettel, de kurvára szarnom kell.
Az osztály röhög. Tanbá nem.
Menjen.
Így surran ki Kókusz a wc ablakán.
Háromszázharminc forintból közben lett vagy kétezer-hatszázhúsz, ez már két sör után, amire hősünk magát, és azt a jó, domború feketét hívta meg a nyereményből.
Összeáll a csapat, aztán kiderül, hogy Bázis a nője miatt olyan tobzos. Mármint amiatt, amelyik miatta került a pszichiátriára, ahová azért beszökött, hogy leszopassa, majd most a buli után megint nála kötött ki, és a recsegő lépcső hallatán inkább meztelenül vetette ki magát, hogy átfusson a szomszéd faluba.
Hogy ebben a részben mi történik, az nagyjából lényegtelen.
Az évad során viszont majdnem megkéselik őket Komárnóban, Kókusz egy megszökött csirkét visszaterelés gyanánt agyonüt egy gereblyével, flesselnek reggel Argót nézve ragasztóval, az egyik apját megböki az anyja, a be nem mutatott szereplők közül pedig olyanok kerekednek ki, mint kakascsőr hajnali csipogás miatti lebaltázása, a helyi erő postarablóvá avanzsálása, és így tovább.
Csak azt emelném ki, amikor a társaság lemegy szétverni a húsvét szombatot a szomszéd faluba.
Két diszkó van. Az egyik Star Wars graffitikkel van tele, és negyed méteres melegszendvicseket árulnak. A másikban a Doktor úr, aki azóta egy világelső vállalatnál jól menő dizájner, kaján vigyorral fordul hősünk pesti unokaöccséhez, aki épp egy sörrel olvad bele a kanapéba.
Gergő, kérsz egy Spitz rumot?
Miazaspitzrum.
KÉT SPITZRUMOT KÉRNÉK.
A kép pedig akkor számomra elillant.
(De vegyük jegyzőkönyvbe, hogy szemtanúk állítása szerint táncoltam a Numa numa rei-re. Vagy spy the ghost volt? A Doktor úr pedig megúszta a drograzziát azzal, hogy a Brigi elvitte, és leszopta a parton.)
Ezért nem lettem én pap. Többek között.
Egy srác bringázik a sínek mentén, nulla kézzel, mint a vagányok, meg mert csak így tud rágyújtani. Az állomásra tart, mert a tankötelezettség megköveteli a reggeli húsz perc vonatot a sok retkes gyári munkással, autómosóval és kőműves-segéddel.
Másnaposan dönti a fejét a retkes ablaknak, és átszámolja a cigijét. A legendás Lukács, ahol megbaszták a némettanárt egyszer páran a liftben, a kurva ívhegesztő meg géplakatos gyakorlattal.
Gyárváros. Még egy megálló.
Elillan oldalt a régi kesztyűgyár, meg vele együtt a motiváció is.
Háromszázharminc forint.
Ezzel a kérdés el is dőlt. Irány a resti.
Bent már három figura és két kabát kávézik, illetve az utóbbiak már tolják a keserűt a ködben. Ahogy a gép elé lép, átszámolva a százasait, még van ideje írni egy sms-t:
“Marika, dél.”
Bázis talpát már igencsak hasítja a tarló, amikor a telefonja, az egyetlen dolog, amit magával hozott, miután kivetődött meztelenül a szomszéd falu sarkán álló családi ház erkélyén bejelez. Szidja az isten anyját is, hogy verné bele az ördög a kankós faszát.
“Ott leszek.”
Kókusz valamivel tíz perccel a megjelölt időpont előtt kapcsolja vissza a telefonját.
Tanbá, tanbá.
Tanbá, hát, tanbá nagyban tesz rá.
Kókusz ezért feláll, és megindul az ajtó felé.
Hát maga meg hova megy?
Tanbá, hát, minden tisztelettel, de kurvára szarnom kell.
Az osztály röhög. Tanbá nem.
Menjen.
Így surran ki Kókusz a wc ablakán.
Háromszázharminc forintból közben lett vagy kétezer-hatszázhúsz, ez már két sör után, amire hősünk magát, és azt a jó, domború feketét hívta meg a nyereményből.
Összeáll a csapat, aztán kiderül, hogy Bázis a nője miatt olyan tobzos. Mármint amiatt, amelyik miatta került a pszichiátriára, ahová azért beszökött, hogy leszopassa, majd most a buli után megint nála kötött ki, és a recsegő lépcső hallatán inkább meztelenül vetette ki magát, hogy átfusson a szomszéd faluba.
Hogy ebben a részben mi történik, az nagyjából lényegtelen.
Az évad során viszont majdnem megkéselik őket Komárnóban, Kókusz egy megszökött csirkét visszaterelés gyanánt agyonüt egy gereblyével, flesselnek reggel Argót nézve ragasztóval, az egyik apját megböki az anyja, a be nem mutatott szereplők közül pedig olyanok kerekednek ki, mint kakascsőr hajnali csipogás miatti lebaltázása, a helyi erő postarablóvá avanzsálása, és így tovább.
Csak azt emelném ki, amikor a társaság lemegy szétverni a húsvét szombatot a szomszéd faluba.
Két diszkó van. Az egyik Star Wars graffitikkel van tele, és negyed méteres melegszendvicseket árulnak. A másikban a Doktor úr, aki azóta egy világelső vállalatnál jól menő dizájner, kaján vigyorral fordul hősünk pesti unokaöccséhez, aki épp egy sörrel olvad bele a kanapéba.
Gergő, kérsz egy Spitz rumot?
Miazaspitzrum.
KÉT SPITZRUMOT KÉRNÉK.
A kép pedig akkor számomra elillant.
(De vegyük jegyzőkönyvbe, hogy szemtanúk állítása szerint táncoltam a Numa numa rei-re. Vagy spy the ghost volt? A Doktor úr pedig megúszta a drograzziát azzal, hogy a Brigi elvitte, és leszopta a parton.)
Ezért nem lettem én pap. Többek között.
